szeminárium
Austin—Beszédaktus-elmélet
KÉRDÉSEK
Mi a különbség a konstatív és performatív
megnyilatkozások közt?
Mit jelent, hogy a performatív megnyilatkozásokkal
(performatívumokkal) cselekszünk, nem pusztán állítunk? (Példák.)
Performatívumoknál a
cselekvés kivitelezése nem pusztán a kimondásból áll. Mi egyéb szükséges? (Lásd
még Farkas-Kelemen 183-186)
Hogyan különbözik egymástól a fonetikus, lokúciós,
illokúciós és perlokúciós aktus?
Tipp: a cikk a 34. oldaltól
kissé homályos, és szükségtelen taxonómiai bravúrokat tartalmaz, pl. „fatikus”,
„rétikus”, „féma”, „réma”. Ami igazán fontos, az az illokúció és a lokúció
megértése, több példa alapján. Ebben segít a Farkas-Kelemen szakasz is,
különösen pp. 178-183.
Egy további példa is segíthet:
„Holnap porszívózom.”
Ez a megnyilvánulásom egy
alkalommal lehet ígéret máskor fenyegetés. Ebben az esetben két különböző
performatív megnyilvánulásról van szó. Továbbá két különböző illokúciós
aktusról. A lokúciós aktus viszont a két esetben ugyanaz—ugyanazt állítanám
akkor is, ha fenyegetésként mondanám, és akkor is, ha ígéretként.
Ráadásul ha
valaki megkérdezi tőlem, hogy holnap porszívózom-e, akkor egy harmadik
illokúciós aktusról bezélünk—kérdésről—de a lokúciós aktus még mindig ugyanaz.
És még egy tipp:
Austin szerint a
performatívumoknál két szimultán, egymásra épülő aktusról van szó—lokúciós és
illokúciós.
Viszont felfoghatjuk úgy is,
hogy egy performatívum két részből áll össze: a lokúciós tartalomból (hogy
holnap porszívózom) és az illokúciós erőből, ami lehet ígéret, fenyegetés, vagy
kérdés.
Miben áll a szemantika és a pragmatika? Mi a jelentés pragmatikai felfogása?
A beszédaktus elmélet felfogható az
igazságfeltételekre épülő (formális) szemantika kiegészítőjeként vagy
riválisaként. Hogyan? Miben
különbözik a két vállalkozás?
Milyen grammatikai kritérium merül fel a
performatívok elhatárolására? Hogyan és mennyiben működik a kritérium?
Miért gondolhatjuk, hogy tisztán konstatív, leíró
megnyilvánulások nincsenek — valójában minden megnyilvánulás performatív?
Ennek fényében segít az, ha nem a
performatív-konstatív fogalmak segítségével térképezzük fel a
megnyilatkozásokat, hanem inkább a lokúció-illokúció fogalmakkal (plusz a
perlokúció). Hogyan történik a feltérképezés? (Ez a kérdés az Austin cikknél is
központi.)
A beszédaktusok érvényességére és
érvénytelenségére milyen feltételeket adhatunk?
Az igaz/hamis állítások felfoghatóak
mint speciális esetei az érvényes állításoknak. Hogyan?
Ennek fényében hogyan határozhatjuk meg az
állítások előfeltételeit (preszuppozícióit)?